Stripa kezdetek - Vostok Amphibian 1967

Nehéz visszaidézni azt a folyamatot, ami eljuttatott a Stripa megvalósításához mert 31 évet kell mérföldkövekben elmesélni, de azt hiszem ezzel az órával kezdődött minden. Ez egy Vostok Amphibia 1967.

Kép: vostokamphibia.com

Egy barátom kapta ajándékba. Megmutatta, azt mondta róla ez egy igazi búváróra. A robosztus külsejét nézve azonnal megfogant bennem, hogy ez az óra az amit biztosan be lehet vinni a vízbe, mert ez nem fog beázni. 1990-et írunk, nekem ebben az időben csak G-Shock utánzataim voltak, amik egyféleképpen viselkedtek víz hatására. Azt hittem, hogy a Water Resistant felirat azt jelenti vízbe lehet vinni őket. Hát nem.

16 éves koromra került hozzám az óra a barátomtól valamilyen tuti biznisz keretében. Szíj nem volt rajta és nem működött. A kilencvenes években elég szembetűnő volt, hogy nem egy modern tervezésű óra, a designját 67-ben alakították ki. Ezt a design különbséget sajátos módon próbáltam áthidalni. Azt gondolom ez az időszak az órának a sötét múltja. A tokfüleket karcsúsítottam, leköszörültem, a számlapot kiszedtem és matt fekete műanyagra cseréltem. Igazából nem nézett ki rosszul vagy csak akkor így gondoltam :).

Sajnos nem találtam korhű fotót róla.

Készítettem egy tépőzáras szíjat hozzá. Brutál jól nézett ki, eltakarta a vézna csuklómat. Büszkén hordtam évekig, de sajnos valamiért sokszor szétszedtem, teliment porral és megállt. Valami talán el is tört benne, sok idő volt mire újra meg tudtam javíttatni. Akkoriban a Swatch Automatic-emmel voltam elfoglalva, szóval annyira nem fájt, hogy a magam által módosított felhúzós orosz csoda nem működött.

2007-ben megvettem a Vostok Amphibia óra újrakiadását. Kicsit csinosabb tokkal, KGB-s számlappal automata szerkezettel. Majdnem úgy nézett ki mint az első Vostok csak ez új volt és automata, teljesen el voltam ájulva tőle. A hozzá kapott bőr szíjat egyszer felpróbáltam aztán saját készítésű tépőzárasra cseréltem. 5 év múlva megállt, számlapja megrepedezett a napfénytől, a króm bevonat helyenként lejött a tokozásról. Egy fiók mélyén pihent éveken át.

 2016-ban elvittem mindkét Vostok órát óráshoz és az a korszakalkotó ötletem támadt, hogy mi lenne ha az automata szerkezetet átrakná a régi 1967-es házába. Azt mondta megnézi mit lehet tenni, majd egy óra múlva felhívott, hogy egyik órának sincs semmi komoly baja azon kívül, hogy piszkosak. Így lett két működő Vostok Amphibia-m. De most maradjunk a 1967-es modellnél. Cserélni kellett a kristályt, a mutatókat, mert mind a tinédzserkorom nyomait viselték. A számlapot egy orosz eladótól szereztem be az ebay-ről, nem volt ilyen a kínálatában, csak hasonló, így megkérdeztem tudna-e ilyet szerezni.

Ezek után még lünettát is cseréltem, mert nagyon tetszett a kék rovátkolt változat.

Szóval ez az óra nem állt vissza eredeti állapotába, még mindig az én modding vágyaimat tükrözi a kinézete. Közben elkezdődött a Stripa fejlesztése amiből ez az óra kimaradt, mert a Seiko SKX007-es miatt a 22mm-es fejlesztés volt az elsődleges. Most, hogy pár hónapja belevágtam a 20 mm-es pánt fejlesztésébe, hozzá jutottam olyan alapanyaghoz, ami lehetővé tette a Stripa rendszer elkészítését 18 mm-es szélességben. Ez minőségben közel sem olyan, mint amit eladnék bárkinek, de én már tudom úgy hordani, ahogyan szerettem volna mindig is.

A csiszolás nyomok még látszódnak a korona körül. Ki akartam javítani, de végül meghagytam, hogy emlékeztessenek a tinédzser koromra.

Hogy mit jelent nekem ez az óra? 31 év barátságot, szerelmet, átverést, megcsalást, bolondságot, megmentést, megbocsájtást, tiszta szeretet, depressziót, kitartást, törődést. Értéket. Mint egy házasság...állandó mozgásban van. :)