Tánc a kerékpáron: Interjú egy BMX Flatland világbajnokkal
Mar 28, 2025
Sorozatunk szereplője Kun Ádám, aki addig táncolt egy BMX-en míg világbajnok nem lett. Mindig is nagyra tartottam a biciklizés ezen formáját, de sosem tartottam magamat alkalmasnak rá. Aki esett már el biciklivel tudja, hogy az nem leányálom. Nincs sok választás. Vagy a betonra esel, vagy a vasra és a betonra, vagy a vas esik rád mikor már a betonon vagy.
Ádám szerint ez nem veszélyes sport, de ő 26 éve űzi, szóval én nem hallgatok rá. Nem csak hogy táncol a biciklivel, ráveszi a biciklit a táncra, lehetetlennek tűnő mozdulatokkal lehetetlennek tűnő mozgásokra és ebben a mai napig világelső.
Háromszoros világbajnok vagy a flatland-ban. Utoljára 2014-ban. Mi ez a sport és mit jelent neked?
A BMX flatlandet a legegyszerűbben úgy lehetne elmagyarázni, hogy sík talajon különböző forgásokat és gurulásokat hajtunk végre a bringával, az első vagy a hátsó keréken egyensúlyozva.
Hogy mit jelent nekem? Erre szinte lehetetlen válaszolni, mert mindent ennek a sportnak köszönhetek.
Megtanított arra, hogyan feszegethetem a saját határaimat és érhetem el a céljaimat, bármilyen nehéz is legyen. Általa ismertem meg a barátaimat, a feleségemet, és még hosszan sorolhatnám.
Egy szóval: az élet. :)
Hogyan és mikor találkoztál először ezzel a sportággal és hogyan vált nyilvánvalóvá, hogy “komolyabban” foglalkozol vele?
1999-ben kezdtem el ezt a sportot Sátoraljaújhelyen. Pásztor Gábortól és Sárlósi Attilától tanultam az első mozdulatokat, és ők mutatták meg nekem, miről is szól ez az egész sport és életstílus.
Az elején nem voltak nagy céljaim, egyszerűen csak minél gyorsabban meg akartam tanulni jó trükköket. A versenyzés nem volt a szemem előtt, nem voltak ezzel kapcsolatos terveim.
Akkoriban még nem létezett Instagram, TikTok és hasonlók, csak a tanulás és az élvezet hajtott előre.
Az amatőr szintig rengeteg munkát kellett beletenni, de az igazi áttörést a profik közötti megmérettetés hozta meg. Az amatőr világbajnokság megnyerése után eldöntöttem, hogy egyszer a dobogón fogok állni a legjobbakkal. Szerencsére elég fiatalon sikerült nyernem az amatőr VB-n, így a főiskolai évek alatt 110%-ban a gyakorlásra tudtam koncentrálni.
Ebben az időszakban nem igazán indultam nagy versenyeken, inkább csak gyakoroltam, saját trükköket találtam ki és azokat tökéletesítettem. Ez napi szinten intenzív 4-5 óra biciklizést jelentett, és minden percem e körül forgott.
2010-ben sikerült elérnem azt, amit gyerekként el sem tudtam volna képzelni: első lettem a világbajnokságon a profik között! Ezt megelőzően már kétszer álltam dobogón a profiknál, de ez volt az igazi áttörés.
A mi sorozatunk a mozdulatok tökéletesítéséről szól. Azt próbáljuk bemutatni, hogy mennyi munka kell egy olyan mozdulatsor, egy trükk tökéletesítéséhez ami aztán meghatározza az ember életét, ami sikert arat, ami eljuttatja világbajnokságok megnyeréséhez. Van egy trükk, a Monster Whip amit te alkottál meg és általad lett világhírű. Mesélnél a születéséről?
A világbajnokság után nagyon jó formában voltam, és mindent beleadtam, hogy minél több trükköt tanuljak meg, találjak ki. Éreztem egy belső késztetést, hogy létrehozzak valami igazán egyedi, egyedülálló és nehéz dolgot. Így született meg a Monster Whip!
…és hová jutott, hová juttatott téged?
A mai napig senki más nem csinálta meg rajtam kívül, és nagyon büszke vagyok rá, hogy sikerült egy ilyen különleges trükköt megalkotnom. Ha őszinte akarok lenni, az elért versenyeredményeim is jó érzéssel töltenek el, de az, hogy több trükkömet is csinálják amatőrök és profik egyaránt, illetve hogy van egy trükk, amiről mindenki tudja a sportban, hogy én csináltam meg először – és amit a mai napig senki nem tudott utánam megcsinálni –, sokkal nagyobb örömet és elégedettséget ad.
Valahol mindig is ez volt a célom: hogy a sportban elismerjék a munkámat és a trükkjeimet. A többi jött magától.
Hány évigig gyakoroltad mire olyan könnyűnek, “erölködés mentesnek” tűnt a trükk mintha bárki meg tudná csinálni?
Alapvetően több év kell ahhoz, mire az ember eljut egy olyan szintre, ahol már ezt az érzést váltja ki a szemlélőből! Először egy bemutatón kérdezték meg tőlem, hogy mennyire nehéz ez. Ekkor már 5-6 éve bringáztam. :)
Mennyire gyakoriak az olyan trükkök, amiket felkapnak és népszerűvé akár világhírűvé válnak?
A legtöbb profinak van egy-két jellegzetes, saját maga által kitalált trükkje, amely szorosan a nevéhez fűződik, de a Monster Whip-hez hasonló mozdulatok nagyon ritkák a sportban!
A trükkök adtak neked önbizalmat, hogy elindulj a világbajnokságon vagy a verseny inspirálta a trükkök megalkotását?
Kezdetben csak szerettem volna megmutatni, hogy mit tudok, később pedig természetesen az eredményeim is motiváltak, hogy minél újabb és jobb trükköket tanuljak meg.
Mi teszi ki most a napjaidat, mire szánod a legtöbb időt?
Természetesen bringázom, de már nem hajt az új trükkök kitalálása, ami korábban a fő motivációm volt.
Ma leginkább az a célom, hogy minél tovább tudjak bringázni, egészséges és fitt maradjak. Ezért hetente 3-4 alkalommal edzek edzőteremben, valamint edzéseket is tartok hobbisportolóknak és élsportolóknak egyaránt. Emellett szponzori rendezvényeken tartok bemutatókat, főként külföldön.
Próbálom úgy beosztani az időmet, hogy egyensúlyban legyen a munka, a sport, utazások és a családi életem.
Mennyi időt szántál bringázásra 20 évvel ezelőtt és mennyit most?
20 éve csak a bringa volt az életem (0-24).
Jelenleg heti 2-3 alkalommal gyakorlok, ha van rá lehetőség. Télen inkább edzőtermi felkészülést végzek, ami heti 3-4 alkalmat jelent.
Szerinted mitől válik valami extrémsportá?
Szerintem az extrém sportok látványosak, egyediek, ahol az erő, gyorsaság, bátorság, kitartás és kreativitás találkozik.
Ezek a sportok nemcsak fizikai kihívást jelentenek, hanem lehetőséget adnak arra is, hogy az ember saját határait feszegetve új dolgokat próbáljon, találjon ki miközben egyedülálló élményeket él át.
Mi volt a legkomolyabb sérülésed?
A leghosszabb sérülésem a combhajlító izmom (hamstring) szakadása volt, emellett a bokám is többször megsérült, és az ízületeim sincsenek túl jó állapotban. :)
A flatland nem mondható veszélyesnek, de mivel nagyon gyors és összetett mozdulatokból áll, előfordulnak sérülések – és nekem is kijutott belőlük!
Miért és mióta hordasz órát?
Azóta hordok órát, mióta az edzőtermi edzésekre nagyobb figyelmet kezdtem fordítani. Segít nyomon követni a teljesítményemet és mérni a fejlődésemet.
Mit adott neked a Stripa?
A kialakítása lehetővé teszi, hogy maximális kontrollt biztosítson, miközben kényelmes viselet marad hosszabb időn át is. Az egyedi dizájnnak és az erős anyaghasználatnak köszönhetően nemcsak tartós, hanem tökéletesen illeszkedik a sportolás stílusához és igényeihez.
Röviden összefoglalva: kényelmes, egyedi, rendkívül masszív és teljesen személyre szabott, aminek köszönhetően nagyon gyorsan hozzánő az emberhez. Szeretem ;)
Köszönjük Ádám, kalandra fel!
