"Láthatatlan szálakon lebegve" – Beszélgetés egy trial kerékpáros bajnokkal
May 06, 2025
Eloi Palau - Spanyol Trial kerékpáros, az UCI világbajnoka az elit 20-inch-es kategóriában
Az első gondolatom a videóid láttán, hogy ez biztosan nem a rendeltetés szerű használata egy kerékpárnak. Ez valami teljesen más és szerintem nem is a bringán van a hangsúly. Itt arról van szó, hogy te megvalósítasz olyan mozdulatokat, ugrásokat amikben a bicikli nehezítő tényező. Az embernek az az érzése, hogy egy erő mozgat téged egy másik dimenzióból átnyúlva láthatatlan drótok segítségével. Könnyedén felpattansz a sziklákra, csövekre, meg igazából mindegy is hogy mire. Bicajjal? Hogyan? Nem hiszem el! Akárki nem képes effajta mozdulatokra… Biztos a bringa is speckó, de neked is annak kell lenned, másképpen ez nem jön össze.
Úgy képzelem, számít, hogy korábban tornász voltál. Egyedülálló vagy emiatt a sportágban, vagy tudsz más tornászokról, akik hasznosítják tornász hátterüket a trial kerékpározásban?
Nagyon is számít! A torna alapvető volt számomra. Nem csak azt tanítja meg, hogyan mozog a tested, hanem azt is, hogyan értsd meg igazán, hogyan irányítsd térben és időben. Ez a térbeli és időbeli tudatosság kulcsfontosságú a trial kerékpározásban, ahol a pontosság mindent jelent. Nem mondanám, hogy én vagyok az egyetlen tornász háttérrel, de ez határozottan nem gyakori. Az a korai képzés előnyt adott különösen az ugrások, egyensúly és a testkontroll területén.
Teljesen felhagytál a tornával, vagy néha még visszatérsz, hogy gyakorolj néhány elemet valamelyik tornaszeren?
Időről időre visszatérek hozzá, főleg a versenyszezonon kívül. Nagyon élvezem, és nemcsak a fizikai állapotom fenntartásához jó, hanem a mentális egészségemnek is. Van valami nagyon megnyugtató és kielégítő a tornában, és szerintem tökéletesen kiegészíti a kerékpáros edzéseimet.
Mire emlékszel, mi volt az első tárgy, amire biciklivel felugrattál, és mérföldkőnek érezted?
Egy betonból készült útkorlát volt. Olyan, amiket a kerékpáros parkokban találsz. Ezt tűztem ki személyes célomnak hosszú időn át. Egy nap az edzőmmel gyakoroltunk, és elkezdtünk ezen dolgozni. Aznap még nem sikerült teljesen, de a következő edzéseken sokat fejlődtem lépésről-lépésre míg végül sikerült. Ez a pillanat igazi fordulópontot jelentett. Azt éreztem: "Igen, meg tudom csinálni."
Téged és más trial kerékpárosokat nézve - ahogy lehetetlen helyeken ugráltok - olyan érzés, mintha mindig is ezt csináltátok volna. De hogyan kezdi el valaki egyáltalán?
12 évesen kezdtem. A szülővárosomban volt egy Trialsport nevű trial kerékpáros iskola. Mindennap láttam gyerekeket, ahogy ezeken az elképesztő kerékpárokon közlekednek, és mivel már akkor nagy rajongója voltam a bicikliknek és imádtam őrült dolgokat csinálni, egyszerűen ki kellett próbálnom. Csatlakoztam az iskolához, de őszintén, a fejlődésem nagy részét magamtól tanultam. Idővel arra ösztönöztem magam, hogy egyre nehezebb dolgokat próbáljak meg, mindig a határaimat keresve. Így fejlődsz ebben a sportban.
Többszörös Trial Világbajnok és Európa-bajnok vagy. Mire vagy a legbüszkébb a pályafutásodban?
Természetesen arra, hogy kétszeres Világbajnok és kétszeres Európa-bajnok lettem. Ezekre mélyen büszke vagyok, mert gyerekkori álmok voltak amik valóra váltak. De ha egy dolgot kellene választanom, amire a legbüszkébb vagyok, az az lenne, hogy megnyertem ezeket a címeket annak ellenére, hogy súlyos balesetet szenvedtem és több sérüléssel kellett megküzdenem. Emellett sikerült egyensúlyban tartanom a felépülésemet, a tanulmányaimat és a szakmai karrieremet is. Ma a Smart Training nevű céget vezetem, és része vagyok a Katalán High-Performance Trial Központnak. Ez a kitartás és elkötelezettség az, amire a legbüszkébb vagyok.
Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, amit trial kerékpárosként átéltél?
A világbajnokság megnyerése. Az a tiszta öröm pillanata volt. Intenzív, elsöprő boldogság, amit csak az érthet meg igazán, aki valóban küzdött és dolgozott egy konkrét célért. Minden amin keresztülmentem - minden áldozat - értelmet nyert abban az egyetlen pillanatban.
Mi volt a legviccesebb jelenet, amit versenyeken láttál?
Egyszer elvettem egy csapattársam biciklijét közvetlenül azelőtt, hogy bementünk volna egy versenyszakaszba. A közönség észrevette, és mindenki nevetni és tapsolni kezdett. Ez oldotta a feszültséget mindannyiunk számára - versenyzőknek és nézőknek egyaránt. Ez az egyik olyan kis pillanat, ami még ma is előkerül a beszélgetésekben. Mindannyian szívesen emlékszünk rá!
Hány kerékpárt használsz el egy évben? Te tartod karban őket, vagy van egy csapatod, aki segít?
Általában minden versenyhez új kerékpárt használok. Vizuálisan jobban néz ki, amikor vadonatúj – különösen mivel a trial kerékpárok nagyon könnyen karcolódnak. Egy Comas nevű csapat támogat, akik mindenben segítenek. Ettől függetlenül továbbra is élvezem, hogy a karbantartás nagy részét magam végzem. Ez segít megérteni a kerékpárom minden részletét, és biztosítani, hogy minden pontosan úgy legyen beállítva, ahogyan én szeretem. Az a célom, hogy a biciklim a testem meghosszabbításának érezzem.
Volt egy súlyos baleseted, ami egy bombarobbanással járt. Mennyire volt nehéz a felépülés, fizikailag és mentálisan is?
Hihetetlenül nehéz volt. Egyrészt fizikailag igen kiterjedt sérüléseket szenvedtem: az ujjaim és kezem sérülései, többszöri műtét a szemeimen, átszakadt dobhártya, mérgező gázok okozta tüdőgyulladás és égési sérülések a testemen. Egy teljes évig nem tudtam biciklizni, és amikor végre újra ráültem, úgy éreztem, mintha elfelejtettem volna, hogyan kell. De olyan erős vágyam volt a visszatérésre, addig edzettem amíg a dolgok újra természetesnek nem kezdtek tűnni. Másrészt mentálisan ugyanolyan nehéz volt. Abba kellett hagynom a tanulmányaimat, nem vezethettem, állandó fájdalmaim voltak, és a napi kezelések voltak a legrosszabbak. Mégsem kérdeztem soha: "Miért én?" Egy célra összpontosítottam, a felépülésre. Minden más háttérbe szorult.
A robbanáson kívül mi volt a legsúlyosabb trial-os sérülésed?
Több sérülésem is volt, de valószínűleg a legrosszabb az volt, amikor eltörtem az orromat, miután egy sziklának ütköztem. Elképesztően fájdalmas és vizuálisan sokkoló volt. Emellett kétszer eltörtem a jobb kulcscsontomat, két bordámat, több ujjamat, mindkét bokámat, valamint az alkarcsontomat. Visszatérő térdsérüléseim is voltak. De szerintem a trial kerékpározás nem olyan veszélyes, mint amilyennek tűnik. Ami igazán veszélyes, az a sebesség és a trialban szinte nincs is sebesség.
Volt olyan időszak, amikor fel akartad adni a trial kerékpározást?
Soha. Mindig is mélyen szerettem. Persze, azokban a pillanatokban, amikor a dolgok nem mennek jól, vagy az eredmények nem jönnek, elkezdheted megkérdőjelezni, hogy megéri-e a sok erőfeszítés, de számomra a válasz mindig igen volt. Az öröm minden alkalommal felülmúlja a küzdelmet.
Van olyan ugrás vagy mutatvány, ami kifejezetten a "tiéd"?
Igen! Elkezdtem csinálni az úgynevezett "gap to front"-ot, ami alapvetően ugrás és landolás az első keréken. Ez a technika már létezett amikor kezdtem, de én vittem igazán tovább és tökéletesítettem. Manapság már gyakori mozdulattá vált, de büszke vagyok, hogy hozzájárultam a fejlődéséhez.
Mennyit edzel naponta?
Általában naponta kétszer edzünk – délelőtt és délután – körülbelül két-két és fél órát. De nem csak a trial kerékpározásról van szó. Az edzőtermi edzések és az országúti vagy hegyi kerékpárokkal végzett aerob edzések ugyanolyan fontosak. Az évszaktól függően jobban összpontosítunk az egyik vagy másik edzéstípusra.
Használsz még valamit a tornász edzésedből ma is?
Nem konkrét gyakorlatokat, mivel a sportok nagyon különbözőek. De a tornából származó fegyelem sokat segített. Ez egy nagyon strukturált és szigorú sport ami megtanított keményen edzeni és koncentrálni. Segített legyőzni a félelmet is – különösen a magasságtól való félelmet – és szilárd fizikai alapot adott.
"Ha tudom, hogy minden a helyén van - ... - akkor nyugodtnak és magabiztosnak érzem magam.”
Hogyan hatnak rád érzelmileg a világversenyek?
A világbajnokság a szezon legfontosabb eseménye, így természetesen ideges leszel. De ami a legtöbbet segít, az annak a tudata, hogy mindent megtettem a felkészülésért. Azt is hiszem, hogy a sportolóknak egy esemény során csak a versenyzésre kellene összpontosítaniuk, ezért kulcsfontosságú, hogy erős csapat legyen körülötted. Ez olyasmi, amit mindig is előtérbe helyeztem. Néha egy kicsit kemény vagyok a körülöttem lévő emberekkel, még a családommal is, amikor fontos versenyek előtt állok. De tudom, hogy mélyen megértik, ez azért van, mert ideges vagyok és teljesen a versenyre összpontosítok.
Mennyire tudsz nyugodt maradni a versenyek előtt és alatt?
Függ a versenytől. Ha tudom, hogy minden a helyén van – a kerékpárom, a stratégiám, a mentális állapotom – akkor nyugodtnak és magabiztosnak érzem magam. De ha valami nem stimmel, például felszerelési problémák vagy nem volt alkalmam rendesen feltérképezni a pályát, sokkal idegesebb leszek. A legfontosabb, hogy bízzak magamban és az edzéseimben, hogy nyugodt tudjak maradni a versenyek előtt.
Milyenek a verseny utáni napok számodra?
Általában egy teljes napot pihenek. Utána fokozatosan térek vissza egy országúti kerékpáros túrával, hogy kinyújtsam a lábaimat és újraindítsam magam. Ez segít fizikailag felkészülni arra, hogy újra belevágjak a kemény edzésekbe.
Sok kerékpárod van? Gyűjtesz még valamit szenvedéllyel?
Elég sok van: több trial kerékpár, egy országúti, egy terepkerékpár, egy enduro bicikli és egy trial motorkerékpár. Egy igazi bringa fanatikus vagyok, imádok különböző típusokkal gyakorolni, imádom ezt a változatosságot.
Vannak hobbijaid? Egyáltalán van időd rájuk?
Az egyik kedvenc hobbim a trial motorozás. Sokan azt gondolják, hasonló a trial kerékpározáshoz, és megkérdezik, miért nem váltok át egyszerűen, de teljesen különböző sportágak. Én csak szeretek barátokkal motorozni, ez mindig jó móka!
De sajnos nem tudok annyit menni, amennyit szeretnék, mert nincs sok szabadidőm...
Bringázás közben is van rajtad óra. Általában mindig hordasz órát?
Szinte mindig. Szeretek hozzáférni a napom összes adatához – edzési statisztikák, alvás infók, pulzus szám – ez segít jobban megtervezni az edzéseimet.
Mit adott neked a Stripa?
Nagyon kényelmes és jól néz ki – elég stílusos az edzéshez, de a mindennapi viseléshez is. Nagyon könnyű feltenni, bármilyen csuklómérethez igazodik, és mindig kényelmesen biztonságos marad.
Mennyire volt nehéz hozzászokni a Dupla-hurkos rendszerhez?
Őszintén szólva, egyáltalán nem okozott gondot. Nagyon intuitív és kényelmes volt már az elejétől fogva. Imádom.
Lenyűgöző eredményeid vannak, de még fiatal vagy. Hol látod magad öt év múlva?
Próbálok nem túl messzire előre gondolkodni. Most élvezem amit csinálok. Tudom, hogy ha egy nap úgy döntök abbahagyom a versenyzést, már most is sok mindenem van – vezetem a Smart Training-et, együtt dolgozom a Katalán High-Performance Center-el Ripollban, és trial kerékpáros bemutatókat is tartok. Szóval bár nem tudom pontosan, mit fogok csinálni öt év múlva, egy dologban biztos vagyok: továbbra is kapcsolatban leszek a trial kerékpáros világgal.
Kösz Eloi és hajrá!
Eloi Palau - Triál bringás, kétszeres világ és kétszeres európa bajnok
Csukló kerület: 172mm
Óra típus: Garmin Venu
